Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ló látása

2008.01.06

A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelő prédaállatok látásától. E fajoknak a lehető legszélesebb területet kell átlátniuk, hogy a veszélyeket minden irányból észlelhessék.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, nem előrenézőek. A biztonságérzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a ló szemmel tarthassa a környezetét. Természetes élőhelyükön a fűevők naponta mintegy 11 órát töltenek lehajtott fejjel legelészve, amely testhelyzet lehetővé teszi, hogy evés közben csupán a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet. Ezért nehéz észrevétlenül megközelíteni egy legelésző lovat. Menet közben, hogy jobban lássa a maga előtti útszakaszt, nyakát meghajlítja, fejét kicsit behúzza.
A ló pupillája nem kerek, hanem vízszintesen ovális, ami széles, de lapos látóteret biztosít neki, ezért könnyen megijed a látóteréből éppen kieső, feje fölött lévő dolgoktól. A ló oldalra nem lát térben, ezért ha valami oldalról megijeszti, oldalra próbál kitérni, mivel nem tudja eldönteni, mi az és milyen messze van. Lóháton ülve is mindig lovunk "szeme előtt" vagyunk, folyamatosan szemmel tart minket.
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Azonban ez nem igaz, mivel bebizonyosodott, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek találhatóak. Legjobban a narancssárgát, sárgát, és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is. Viszont a kéket és az ibolyát már nem érzékelik megfelelően.